A 2015-ös diákolimpiáról

 

Blagoevgrad  ’15

 

Az IOL a nemzetközi nyelvészeti olimpia rövidítése: az eseményé, amelynek idei házigazdája Bulgária volt. Az online selejtező fordulói már az ősszel elkezdődtek. Én ekkor hallottam először igazából a nyelvészetről. A feladatok abból állnak, hogy különböző érdekes nyelvekről fordítunk magyarra, úgy, hogy ehhez nem szükséges az adott nyelv ismerete, kellő logika segítségével oldunk meg példákat. A cél, mely szerint a legjobbak ott lehetnek Bulgáriában, ott lebegett előttem, de tudtam, hogy a realitás nem ezt mondja. A realitás az, hogy egy ötöst kapok nyelvtanból és ennyi. De nem így lett. Nem kaptam plusz ötöst, annál sokkal többet kaptam. A négy online forduló után levelet kaptam, melyben az állt, hogy meghívtak a pesti országos döntőre. A levél teljes meglepetésként ért, és pláne az, ami utána történt. A döntőn közel két órán keresztül oldottunk meg közösen feladatokat, majd ezután két 4 fős csapatot hirdettek ki, akik megmérettethetik magukat a nemzetközi döntőn. És én köztük voltam… amit az indulásig magam se hittem el.

 

A rilai kolostor. Kép: Duli Dániel

 

A csapat reggel 7-re tervezte az indulást a pesti Felvonulási térről, ehhez nekem hajnali 3-kor kellett Pécsről elindulnom. Pesten még indulás előtt mindenki névre szóló csapatpólót kapott, majd kezdetét vette az utazás egy 15 fős kisbusszal, benne a két csapat (Ákos kivételével, mert ő egyből a helyszínre utazott a nyaralását követően) és csapatvezetőink két kísérőtanárunkkal, akik nagyon sokat segítettek, nemcsak az út alatt. Előttünk volt 17 órányi út a hőségben. A szerb határnál 2 órát álltunk. Az utazás jó hangulatban telt, végül másnap érkeztünk meg az Amerikai Egyetem (AUBG) területére. Barátságos fogadtatásban részesültünk, önkéntes kísérőnk, Martin bevezetett minket a főépületbe, ahol üdvözlésül ajándékcsomagot kaptunk, meg wifi jelszót, ami „csak” két napig nem működött. A 3 fős szobánk kényelmes volt, tiszta és tágas, nem volt túlzsúfolva sok mindennel. (3 asztalon és szekrényen kívül csak ágyak voltak benne).

Pár órával később már az AUBG főépületében reggeliztünk. Az étkezések mindig svédasztalosak voltak, rengeteg választékkal, szóval mindenki annyit evett, amennyit nem szégyellt. Az egyetem egész területét úgy kell elképzelni, hogy nagyjából 3 egyforma méretű épületet – ami a résztvevők szállásául szolgált –, 1 könyvtárépületet és a főépületet foglalta magába. A főépület 3 szintes volt, az alagsorban edzőtermet és ping-pong asztalokat, a földszinten az előadótermet, biliárdasztalokat, a másodikon társalgó szobákat, míg a 3. emeleten az étkezőt találhattuk. A központi épület előtt egy óriási tér terült el, itt zajlott az élet a programmentes időszakokban. Reggeli után bementünk a városközpontba körülnézni, végül a legmagasabb bevásárló központ tetején kötöttünk ki kávézni. A csapat hamar összeszokott, remek hangulatban telt az idő. Ebédig a későn érkező csapatok is befutottak a szállásra és mind a 29 ország 44 csapata elfoglalta a szállását. A megnyitó ünnepségre mindenki a saját nemzeti pólójában, ki-ki zászlókkal, arcfestésekkel összegyűlt az előadóteremben és kezdetét vette a megnyitó. Az olimpiák történetének ismertetése  után minden egyes országot bemutattak, majd a bolgár főszervező mondott egy igazán viccesre sikeredett beszédet. A délután további részét a spanyol csapattal töltöttük biliárdozással, majd különböző országbeliekkel együtt activityztünk.

Másnap kora reggel kezdődött az egyéni verseny, a szállásunktól 15 percnyi sétára lévő Amerikai Egyetemen. A szerencsésebbek a nagyméretű előadóteremben írhatták a versenyt, mi nem tartoztunk közéjük. A verseny 6 órán át tartott, de még így se volt elég az idő mind az 5 feladathoz (legalábbis nekünk nem). Ahogy később a többiekkel beszéltünk, az átlag 2-3 feladatot tudott megoldani saját elmondás szerint. Verseny után elhagytuk az épületet, majd mást sem akartunk, mint ledőlni a szobánkban, ahol rájöttünk, mekkora probléma a légkondi hiánya. A délután hátralevő részét lazsálással és a külföldiekkel való megismerkedéssel töltöttük, este pedig elérkeztünk a megnyitó bulihoz, ami igazán jóra sikerült. Az est folyamán sor került tűz-show-ra, majd tűzijátékot lőttek, aminek a végén az egyik bokor is lángolni kezdett, ki tudja, talán ez is a része volt. Sötétedés előtt a helyszínen lévőkkel együtt óriás „IOL 2015” feliratot alkottunk, amelyről láthatók a drónnal készült felvételek. Természetesen a felejthetetlen élmények közé tartozik az esti karaoke party is, amin én személy szerint nem énekeltem, de ezzel csak a többiek jártak jól. A megnyitó után a városba mentünk, de nem jutottunk messzire, mert egy áramszünet miatt visszatértünk a szállásra, ahol hajnalig kártyáztunk.

 

Diákolimpikonok lazítás közben. Kép: Duli Dániel

 

Szerdán reggeli után buszokkal tervezett kirándulásra indultunk, úti cél: Rila, a rilai kolostor. Fél óra múlva már hegynek fölfelé mentünk a kacskaringózó utakon, mire végül célba értünk. Bejártuk a nagy területen elterülő kolostor minden részét, de a hőség is óriási volt, főleg úgy, hogy hosszú nadrágot és hosszú ujjú pólót kellett viselnünk, mivel csak ebben léphettünk be. Utunkat folytattuk tovább, és dél környékén vendéglátást kaptunk, ahol hagyományos bolgár ételt kóstolhattunk meg. Majd nemzeti öltözéket viselő bolgár néptáncosoktól tanulhattunk el dolgokat. Akinek kedve volt, csatlakozhatott hozzájuk és így egy nagy táncoló tömeg kerekedett belőle. A délután folyamán visszatértünk az AUBG területére, és a csapattal közösen igyekeztünk minél jobban felkészülni és ráhangolódni a holnapi versenyre. Majd egy előadást tekintettünk meg a modernkori fordításról, és a fordítás fejlődéséről.

Másnap nagy nap következett, ugyanis csütörtökön rendezték a csapatversenyt. 4 fős csapatunkkal reggeli után elfoglaltuk a termünket a könyvtár épületben, ahol a versenyt írtuk. Felügyelőként a cseh csapatvezetőt osztották hozzánk. A versenyfeladat az volt, hogy egy sesotho nyelven íródott értelmező kéziszótárból kellett minél több mindent magyar nyelvre fordítanunk. Eléggé megszenvedtünk ezzel a rászabott 4 órában, de minden tőlünk telhetőt megtettünk. Ebéd után taxit fogtunk és meglátogattuk a közeli aquaparkot, ahol más országból érkező résztvevőkkel együtt töltöttük a délutánt. A visszaút érdekesre sikeredett, mivel a sofőrünk nem tudott angolul, ezért egy teljesen más helyen akart minket kitenni. Este került megrendezésre az IOL kvíz döntője 4 résztvevővel. A selejtezőben egy 13 kérdésből álló ívet kellett kitölteni a különböző országokra vonatkozó kérdésekkel, és a legjobbak a döntőbe kerültek. Különböző témakörökből választhattak kérdéseket, és minden helyesen megválaszolt kérdés után adott pontot kaptak, míg rossz válasz esetén levonták tőlük.

Péntek volt a zárónapja az idei nyelvészeti olimpiának. Délelőtt 10 órára várták az érdeklődőket az előadóterembe az egyéni és csapatfeladatok megoldásainak elmagyarázására. Lehet, hogy az nem volt nyerő, hogy itt túl sok újdonságot hallottunk. Emellett minden egyes feladat után kiosztották a „Legjobb megoldás” díjat egy-egy versenyzőnek. Az eredményhirdetéssel azonban meg kellett várni az ebédet. A záró ünnepség délután 3-kor kezdődött és 5-ig tartott. Mind az egyéni versenyt és mind a csapatversenyt ekkor díjazták, és a magyar küldöttségünk óriási sikert ért el, hiszen Ugrin Bálint megszerezte Magyarország első érmét (bronzérmet) a nyelvészeti olimpiákon. Este került sor a záróünnepségre egy barbecue party keretein belül. Az este megint nagyszerűre sikeredett, karaoke zárta le. Nekünk ez volt az utolsó napunk Bulgáriában, mivel nem tudtunk csatlakozni az IOL utáni pár napos kirándulásra. Ezért búcsút kellett vennünk újonnan megismert külföldi barátainktól, és azzal a reménnyel búcsúztunk el, hogy jövőre újra találkozhatunk, egy más kontinensen, egy teljesen más kultúrájú országban, Indiában.

Másnap reggel 6 órakor indultunk el a busszal, érthető módon az utóbbi este nem aludtunk túl sokat, lévén az volt az utolsó itt töltött napunk. A visszafelé vezető út sokkal rövidebbre sikeredett, mint azt gondoltuk volna.

Utószó: én személy szerint nagyon élveztem az egész eseményt, és nemcsak Bulgária, a helyszín fogott meg, hanem főképp az, hogy mennyi különböző származású, kultúrájú, gondolkodású új embert ismerhettem meg ebben a pár napban. Hasonlóban még soha nem volt részem. Remélem jövőre, Májszúrban újra találkozunk.

 

Duli Dániel